Ki találta fel a katonai ruhát?

Katonai öltözet  akatonai terminológiában általában akatonai felszerelés. Az egyenruha a személyzet egy kategóriája számára fenntartott, meghatározott előírások (szövetek, szín, szabás, katonai jelvények) szerint készültszabályozó hatású együttes, amelynek katonai és nemzeti jellegét egyértelműen meghatározott attribútumok vagy jelvények érvényesítik.

Az egyenruhaegyenruhadarabok összessége, amelyek összetétele a körülményektől függ. Egyetlen egyenruha több ruhadarabból áll. A parancs határozza meg az öltözéket, azaz az egyenruha viselésének módját, ahogyan a küldetés határozza meg a felszerelést is, ahogyan azt a második világháborúban megfigyelhettük a Amerikai 39 45 sisak esetében.

A katonák kezdettől fogva hozzászoktak ahhoz, hogymásképp öltözködjenek, mint a civilek. Európában ez a hozzáállás az eredetiség csúcsát a lansquenets – zsoldos pikások – és más reîtres – nehézlovasság – révén érte el, akik areneszánszra jellemző extravagáns stílusban öltözködtek: A lángosok a legkülönfélébb színű, széles, alacsony, nagy tollakkal koronázott kalapokat, puffos ujjú kabátokat, különböző színű harisnyákat stb. viseltek.

Mi a katonai öltözet jelentősége?

Az egyenruhaa társadalmi megkülönböztetés jele a civilekkel, másokkal szemben. A tárgy módosítja a testhez való viszonyt: elrejti, álcázza, elnyomja, elnyeli, elnyeli, korlátozza, megjelöli, esztétizálja. Az egyenruha viselőjének ezt az önmagához való viszonyát kell megkérdőjelezni, az intézménynek a szubjektum testéhez való kollektív viszonyát, a szubjektumnak a saját testéhez való viszonyát. Az
egyenruha az a tárgy, amely kifejezi az egyediség és a kollektivitás közötti konfliktust.

A szubjektum szubjektivitása eltűnik, az egyenruha eltakarja, de a szubjektumot is eltakarja, mintha akollektíva védené, amely egyszerre megnyugtató referenciapont éselnyomó tárgy. Gyakran az egyenruha egy földrajzilag megjelölt hagyományos ruhadarab, így átfedésben van a viselet meghatározásával. Az egyenruha a legitim erőszak monopóliumának szimbóluma is. Ezért tesz különbséget a lázadók, a hadsereg, a rendőrség, a zsoldosok és a terroristák között. Fejezzük be tehát ezt a bevezetőt az egyenruha szemiotikájával. A jel olyan természetes vagy hagyományos jel, amely egy tárgyat vagy fogalmat jelöl meg valaki számára, és amelyet egy harmadik félnek kell értelmeznie. Az egyenruha viselése és látványa három szempontból is többféle jelentéssel bír: esztétika, szokás és divat. Az egyenruha a kollektív identitáson keresztül nagyfokú összetartozás érzését hordozza.

A katonai egyenruha jelentősége:

• A katonai öltözet kötelező a katonai szolgálat teljesítéséhez. A katonai öltözet fenntartását a katonai törvény szabályozza, a törvény be nem tartása büntetéssel jár. Az egyenruhát a katonai szertartások, a katonai sporttevékenységek, a katonai kiképzés és a harctéri részvétel során kell viselni. A katonai öltözet meghatározott jellemzőire és formáira vonatkozó útmutatásért az alakulatot irányító hatóság felelős.
• A harctéren belül végrehajtott egyenruhák általában szabályosak. Valóban, minden ország katonaságának meg kell különböztetnie magát, a katonai öltözet nem az egyetlen eszköz erre. Csak a titkos katonai műveletek igényelnek különleges katonai öltözetet. A „fegyveres erők” tagjai a nemzetközi fegyveres konfliktusok harcosai, míg a „harcosok” a belső fegyveres konfliktusokban részt vevő személyek.
• Ezeknek a harcosoknak a megkülönböztetése nagy jelentőséget kap, a nem nemzetközi sajátosságú ellenségeskedésekben való közvetlen részvételük miatt.
  Az állam és a katonai hatóságok egyedül dönthetnek arról, hogy a katonák milyen katonai ruhát viseljenek. A polgári védelem érdekében a katonai egyenruha szerepet játszik a katonai rendfenntartó erők és a polgári lakosság megkülönböztetésében. Ez azt jelenti, hogy a katonai egyenruha lehetővé teszi a társadalmi megkülönböztetést a civilekkel és más VIP személyekkel szemben.
• A katonai öltözetet többféle okból is elfogadják. A legegyszerűbb ok az, hogy más hadosztályokkal és az ellenséges csapatokkal szemben harcoló félként ismertté kell tenni magát. A másik ok, amely az irigységgel és az azonosítással kapcsolatos, a parádés egyenruhák illusztrálása. A katonai ruházatot több területen is megerősítik: a képzelet és az ábrázolások, a mozi, a művészet és a festészet, a divat és az öltözködés.
• Ezektől
  kezdve a katonai öltözet a mindennapi életben a reprezentáció tárgyává válik, olyan hétköznapi tárgygá, amelyet bárki megszerezhet erőnléti feltételek, illetve becsületbeli és tipizált esküre vonatkozó előítéletek nélkül. A katonai harci öltözék kiemelkedik, viseltetik, a stílus, a rituálé, a trend is csoportosítási szempontok szerint. A harci egyenruhák a következőkből állnak: harci ing, harci nadrág és harci kabát.
• A katonai öltözet kifejezi a katonai alakulathoz tartozást.

Miből áll a katonai egyenruha?

A francia katonai egyenruha klasszikus szolgálati egyenruha, amely a következőkből áll:

• egy nadrág
• egy F2 néven ismert kabát.

De a francia hadsereg új katonai egyenruhát vesz át: a FELIN (Fantassin à Équipements et Liaisons Intégrés) típusú egyenruhát; kifejezetten az azonos nevet viselő gyalogsági egységek számára. A különleges erők, az idegenlégió, az ejtőernyős kommandósok és mások ezt a ruházatot használják. Ez az egyenruhatípus a következőkből áll:

• Nadrág;
• F4 kommandós dzseki;
• Könyöknél és térdnél fuszekli;
• Antisokk párnázás

Mi a katonai öltözet eredete és története?

Az ókorban volt, hogy a katonai ruha, hogy megtalálja a születését. A különböző korszakok aztán továbbfejlesztették. A
katonai öltözködés a történelem egyes korszakaiban:

Az ókor:

Az ókorban a Földközi-tenger medencéjét benépesítő nagy civilizációk többségének, például az egyiptomiaknak, a görög városoknak, Perzsiának és az ókori Rómának a mai fogalmakhoz nagyon hasonló elképzelések szerint szervezett fegyveres erői voltak.

Ezeken a fegyveres erőkön belül jelentek meg az első egyenruhák, köztük a római légióarchetípusai, amelyek megkérdőjelezhetetlenül hatékony jellemzőikben közel állnak a modern hadseregek egyenruháihoz. És amelyeket a köztársaság alatt és a birodalom fénykorában folyamatosan tökéletesítettek.

A pilum (dárda) valójában a légiósok felszerelése volt, amely a kor leghatékonyabb fegyverkategóriájának részét képezte.A híres lorica segmentata (szegmentált mellvért) a sisakkal (feketekorona) bélelt, a koponya, a nyak és a fülek legjobb védőfelszerelése. Valamint a test az ívelt téglalap alakú pajzs,  a páncél, amely csodálatosan egyesíti a védelmet, a kényelmet és a könnyűséget. Ha ehhez hozzávesszük a többi felszerelését, mint a szegecses szandál, a kard stb. a római légiós volt a legjobban felszerelt katona az egész ókorban. Egyes védőfelszerelések, formájuk és funkciójuk alapján, valójában csak a mai rendőri erők vagy fegyveres erők felszerelésének eredete, például: nyakvédővel ellátott rendőrsisakok, rohampajzsok, golyóálló mellények, sípcsont- és térdvédők stb.

Az első olyan hadsereg, amely az egyes egységekre jellemző megkülönböztető jelvényekkel rendelkezett, a Kelet-római Birodalom vagy a Bizánci Birodalom hadserege volt. Ez az elv a Kr. u. 10. században vált hangsúlyosabbá a kataprakt katonákkal és nehézlovasságukkal, amelya bizánciak fő fegyvere volt. Arcvonásokat (tollak stb.) viseltek, amelyek attribútumokkal ellátott öntvényei meghatározták egységüket. Ez lehetővé tette, hogy a csatatéren azonosítani lehessen őket, a témákkal (tartományi egységek) és tagmata (zászlóaljak, császári egységek).

A középkor:

A megkülönböztető jelek használata a csatatéren az európai feudális rendszer kialakulása után elkerülhetetlenné vált. Ezt azonban a pajzsokra festett vagy a felsőruhákra hímzett élénk színű festékek és motívumok használata foglalja össze. Leggyakrabban a háborúban álló urak címereit ábrázolja, a hűbéresek pedig hűségük jeleként mutatják fel hűbéruraik jelvényeit. Ez utóbbi ritkán lépett túl ezen a felhasználáson. A szerzetes-katonák katonai rendjei, például a templomosok és a hospesek fehér köpenyt vagy tunikát viseltek a páncéljuk fölött. Ezek egy vagy két vörös keresztet vagy egy fehér keresztet ábrázoló fekete köpenyt és egy fehér keresztet ábrázoló vörös felöltőt ábrázoltak. A kereszteket a köpenyek esetében a vállra, a tunikák esetében a mellkasra és a hátra vésték fel.

Az Oszmán Birodalom hadseregének sajátossága volt, hogy jól szervezett volt, és megkülönböztető jelekkel díszített tenuezeket viselt, hogy könnyebb legyen azonosítani a különböző egységeket és a katonák kategóriáit. A deli lovasok például fekete nemezkalapot viseltek a XIX. század elején. Általánosságban elmondható, hogy az alapviselet annak a törzsi csoportnak vagy társadalmi osztálynak a viseletén alapult, amelyből az egyes katonatípusok származtak. Az eredmény egy olyan sokféle öltözet volt, amely túlságosan változatos ahhoz, hogy a szó etimológiai értelmében egyenruhának lehessen nevezni. Ugyanakkor azonban az oszmán hadsereg kifejlesztett egy rendszert, amely egységes színeket használt az egyes egységek azonosítására. Vegyük például a janicsárokat, akiknek olyan öltözéket kellett viselniük, amelyen a vörös szín dominált, ami nagyrészt a gazdagságukat és személyes ízlésüket tükrözte. Hasonló szerepet töltött be a zarcola, a fejüket takaró fehér nemezsapka is. Az
oszmán hadseregnek csak a II. Mahmúd szultán által az 1820-as években elrendelt átszervezése és megújítása után vált a katonák öltözete egységesebbé.

A modern kor:

Európában, a 17. század vége felé keletkezett az általunk ismert katonai egyenruha. Pontosabban a harmincéves háború idején, 1632-ben Gusztáv Adolf svéd királynak támadt az az ötlete, hogy a felismerhetőség, a taktika gyakorlati okai miatt megkülönböztető színnel ruházza fel egységeit. Ezzel könnyebben felismerhetővé váltak a csatatéren. Így jelentek meg a későbbi katonai egyenruhák többszínű ősei: a kék, sárga és zöld ezredek. Az első angol forradalom idején ezt az északi kezdeményezést követte Cromwell angol vezető, aki szembefordult vele a királyi csapatoknál. Ő hozta létre 1645-ben az akkoriban ritka felszerelésnek számító New Model Army-t, amely egységesen vörösbe öltözött és rendszeresen fizetett katonákból állt.

Franciaországot illetően csak az 1660-as években vezették be a színek megkülönböztetésével járó egységes öltözet viselését. Egyrészt a gyalogság színe a szürke (majd a fehér) volt. Ugyanakkor a vörös és a kék a királyi ház és egyes külföldi ezredek fenntartott területein uralkodott. Louvois 1670-es és 1690-es parancsai voltak azok, amelyek előírták az egyenruhát, és a Bourbonok fő színeit, a szürke-fehér, vörös fazonnal ellátott habitust, kék, vörös vagy fehér kabátot vagy mellényt és nadrágot javasolták. A fejdísz egy fekete nemezből készült lampion vagy trikornis volt, az ezredes színeinek megfelelő kokárdával. Ausztria szintén a fehéret, Bajorország a világoskéket, Brandenburg a sötétkéket, Szászország pedig a vöröset és a feketét választotta. 1700-ban I. Péter orosz cár sötétzöldet írt elő csapataira, míg svéd ellenfelét a kék és a sárga megkülönböztette.

 Kortárs korszak:

Ezt az időszakot amodern és korabeli korszakban kodifikált katonai öltözködés művészetének csúcspontja jelzi, a XIX. század elején, az első birodalom háborúi során. És egyre hangsúlyosabbá vált a legtöbb európai hadseregben, egészen a második búr háborúig a briteknél és az első világháborúig a legtöbb kontinentális nemzetnél.

Hogyan nézett ki a katonai ruha a két háború alatt?

A katonai öltözködés igazi virágzása e két nagy háború idején volt a leghangsúlyosabb.

A két háború közötti időszak katonai egyenruhája:

• Az első világháború:

Az első világháború idején nem minden európai hadsereg megértette, hogy milyen előnyös, ha katonáikat minél jobban elrejtik az ellenség szeme elől; a brit, német és amerikai csapatok ezért khaki vagy feldgrau színű harci egyenruhát vettek fel, és ez már 1907-ben Németországban is így volt.

• A második világháború:

Az 1939-es konfliktus kezdetén a francia szolgálati öltözet az 1916-os „mintától” örökölt volt; csak a szín változott, a horizontkékből khaki lett: a ruházat szabása, a sisak formája és a modellek ugyanazok voltak, mint az első konfliktus végén.
ÉsA helyzet Nagy-Britanniában majdnem hasonló volt, mint Franciaországban. A német egyenruhák némileg megváltoztak, és a sisak formája is módosult, de megtartotta hasonló alakját.

• A háború után:

A háború után az amerikai modellt széles körben utánozták világszerte, különösena NATO-tagállamok hadseregei, mint például Franciaország. Azonos egyenruhát viseltek az indokínai és algériai dekolonizációs háborúk során. A legtöbb ország, amely átvette ezt a modellt, az 1970-es évek végéig és az 1980-as évek elejéig ennek az egyenruhának a változatait használta. Amikor a kevlár felfedezése lehetővé tette, hogy a csapatokat hatékonyabb és könnyebb sisakokkal és testpáncélokkal szereljék fel.

Ki találta fel a francia katonai egyenruhát?

A horizontkék francia egyenruha elkerülhetetlen fejlődés volt. Franciaország a konfliktus kezdetén megtartotta az 1870-es háborúból örökölt egyenruhamodelleket. Azelső osztályú katona tipikus egyenruhája a fejfedő, a gallérfüles, a maddervörös nadrág, a kékes vasszürke gyapjúkaptafa martingállal, a bőrcsizma és a brodequin volt.

1911-ben a manővereken kipróbálták a reseda egyenruhát, amelyet Adolphe Messimy javasolt, aki 1911. június 27. és 1912. január 14. között Joseph Caillaux kormányának hadügyminisztere volt, de elfogadását elutasították. Az egyenruha módosítására és a szolgálati körülményeknek való megfelelőbbé tételére irányuló erőfeszítések több akadályba ütköztek, mint például Németországban 1907-ben a feldgrau szín bevezetése. A Harmadik Köztársaság miniszteri instabilitása és az ideológiai sokszínűség, amely a közvélemény nagy részének ellenállásához vezetett, fontos szerepet játszott. Példaként említhető a hadügyminiszter, Eugène Etienne,a posztot 1913 januárjától decemberéig betöltő hadügyminiszter, aki a következő szavakkal reagált: „Vesszen el a piros nadrág? Nem! A piros nadrág Franciaországé”. Ráadásul az akkoriban érvényben lévő harci becsületkódex előírta, hogy az ellenséggel a frontvonalakon és mindenféle rejtőzködési technika nélkül kell harcolni. Végül pedig az akkori ruházati előírások megkövetelték, hogy az egyenruha szép legyen, hogy a katona a lehető legjobb kényelmet élvezhesse. Mindez megmagyarázza, hogy a francia katonák 1914 augusztusában, az összecsapások kezdetén miért nem feleltek meg a terepen uralkodó körülményeknek.

Az Adolphe Messimy visszatérésének köszönhetően 1914. július 9-én a kamara megszavazta a semleges színű lepedő, a tricolore, azaz a kék, fehér és piros fonalak keverésével nyert szürke árnyalatának elfogadását. Azonban már túl késő volt ahhoz, hogy az ellenségeskedések kezdete előtt lecseréljék a kádernadrágot.A 1914. december 9 közleménye a „horizontkék” egyenruhát írja le. A piros nadrágot azért hagyták el, mert túl feltűnő volt, és könnyű célponttá tette a katonákat, de azért is, mert az elkészítéséhez használt szintetikus alizarin festéket Németországból importálták. Csak 1915 végén változott az egyenruha a britek által szállított szintetikus indigónak köszönhetően horizontkékre.

Ezzel egy időben az egészségügyi szolgálatok figyelmeztették a parancsnokságot, hogy a konfliktus első hónapjaiban a sisakok hiánya miatt megnőtt a koponyasérülések száma. Az 1884-es mintájú kepi, amelyet káper vörösre festettek, bár terepen álcázott, nem nyújtott elegendő védelmet. Egy első védelmet, a cervelière-t, a kepi alá helyezett fémsapkát,
1915 februárja és 1915 vége között 700 000 példányban
forgalmazták

700 000 példányban, és végül kantin használati tárgyként végezte. Ekkor a ruházati igazgató, Adrian intendáns egy sisakmodellt tervezett, amelyet a Japy cég gyártott, és1915. április 13-án átadta Joffre-nak. Ezt a sisakot végül a következő május 21-én fogadták el.

1916-tól a katonák felszerelésének a helyzeti hadviselés szükségleteire reagáló fejlesztései tehát nagyon is valósak voltak, bár még sok fejlesztés váratott magára.

A francia egyenruha nagyon is valós alkalmatlansága a modern hadviselés olyan szükségleteire, mint a támadás, a menetelés és az álcázás, mélyebben tükröződött. Így azt, hogy a francia hadsereg felkészületlensége egy új háború1914 körülményeire.

 Összefoglalva, a katonák kezdettől fogva hozzászoktak ahhoz, hogy másképp öltözködjenek, mint a civilek. Ezzel el akarták kerülni, hogy összetévesszék őket az utóbbiakkal, miközben egyértelműen jelezték, hogy háborús emberek. A katonai egyenruha Franciaországban az1660-as évek közepén jelent meg aabszolút monarchia megszilárdulása nyomán. Az uniform sokkal több mint anekdotikus részlet, a uniform olyan tárgy, amely a politikailag, társadalmilag és kulturálisan keresztezi azon államok politikai, társadalmi és kulturális történelmét, amelyek azt hadseregeikre kényszerítették. 

Az első, egy egész hadseregre közös egyenruha Gusztáv II Adolf svédországi egyenruhája volt a XVII. század
első felében. És csak Louvois-ig, ugyanezen század második felében vált kötelezővé Franciaországban. További információkért tehát ne habozzon ellátogatni aSurplus Militaires oldalra.