A hadsereg a latin arma „fegyver, fegyver” szóból az ófrancia armée-n keresztül, a szárazföldi haderő vagy szárazföldi haderő olyan harcoló erő, amely elsősorban a szárazföldön harcol. Tágabb értelemben egy nemzet vagy ország szárazföldi katonai ága, szolgálati ága vagy fegyveres szolgálata. A tagok azonosíthatók
A hadsereg légi komponensének birtokában légi eszközöket is tartalmazhat. Egy nemzeti haderőn belül a hadsereg szó utalhat tábori hadseregre is. Azért van hadsereg, mert ez egy erős harcoló erő, amely a szárazföldön, a tengeren és a levegőben védi és szolgálja nemzetünket. A hadsereg különböző alakulatai különösen a
C’est quoi l’armée ?
Egyes országokban, például Franciaországban az„armée” kifejezés, különösen többes számban „armées”, a fegyveres erők egészét jelenti tágabb értelemben, miközben megtartja a szárazföldi erők köznyelvi jelentését. A közismert hadsereg és a haderő formális fogalmának megkülönböztetése érdekében a kifejezést minősítik. Franciaországban például a szárazföldi erőket Armée de terre-nek nevezik. Vagyis Armée de terre, a légi és űrerőt pedig Armée de l’Air et de l’Espace, vagyis Armée de l’Air et de l’Espace.
A haditengerészeti erők, bár nem használják a „hadsereg” kifejezést, de a tág értelemben vett „hadseregek” fogalmába is beletartoznak – így aFrancia Haditengerészet a fegyveres erők minisztériumának égisze alatt álló kollektív francia hadseregek (Forces armées françaises) szerves része. Ahol a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) az átfogó hadsereg. A szárazföldi haderő a PLA szárazföldi haderő, és így tovább a PLA légierő, a PLA haditengerészet és más ágak esetében.
Egyezmény szerint a rendhagyó hadsereg megkülönböztetve van a reguláris hadseregektől. Ez utóbbiak régóta a személyes testőrségből vagy elit milíciákból fejlődtek ki. Ebben az esetben a reguláris a szabványosított doktrínákra, egyenruhákra, szervezetekre stb. utal. A reguláris hadsereg utalhat a teljes munkaidős státuszra is (állandó hadsereg), szemben a tartalékos vagy részmunkaidős személyzettel.
További megkülönböztetések különböztethetik meg aszabályos erőket a de facto „nem szabályos” erőktől, mint például egyes gerilla- és forradalmi hadseregek. A hadseregek lehetnek továbbá külföldön vagy nemzetközi bevetésre tervezett expedíciós vagy fencible (a nemzeti terület védelmére tervezett – vagy arra korlátozott – hadseregek.
Hadsereg
A hadseregen belüli elit csoportok, mint például a hadsereg rangerek és akülönleges erők, speciális kiképzést kapnak a fejlett harci helyzetekre. A hadseregnek a nemzeti bázisokon kívül Ázsiában, Európában, a Közel-Keleten és Afrikában is vannak állandó állomáshelyei, valamint mindenütt, ahol konfliktus van, a helyszínen is vannak csapatai. Az egyéni elkötelezettség időtartama változó, és egyes esetekben akár két év is lehet.
A francia hadsereg a francia fegyveres erők szárazföldi szolgálati ága. Franciaország nyolc egyenruhás szolgálatának egyike, és a francia alkotmány Franciaország hadseregeként említi. A francia hadsereg Franciaország egyenruhás szolgálata, és a hadsereg minisztériumához tartozik, amely a védelmi minisztérium három katonai minisztériumának egyike.
A francia hadsereg élén egy magas rangú kinevezett tisztviselő, a hadügyminiszter és egykatonai főtiszt, a hadsereg vezérkari főnöke áll, aki egyben az egyesített vezérkari főnökök tagja is. A
fegyveres erők egyik
ágaként a francia hadsereg feladata, hogy megvívja és megnyerje a nemzet háborúit.
A hadsereg gyors és tartós szárazföldi dominanciát biztosít a katonai műveletek teljes skáláján és a konfliktusok teljes spektrumán keresztül, a harcoló parancsnokok irányítása alatt.
A haderőnem világszerte részt vesz a konfliktusokban, és Franciaország fő támadó és védekező szárazföldi erői.
Tényleg szükségünk van a hadseregre?
A közelmúltbeli zavargások ismét a francia hadsereg lejáratását eredményezték. Legyen szó akár a gyilkossági vádról, akár afegyveres erők különleges jogosítványairól szóló törvény bevezetéséről, úgy tűnik, minden a hadsereg hibája. Itt az ideje egy kis
valóságellenőrzésnek.
A hadsereg, úgy tűnik, manapság mindenütt a hadsereg a téma.
A francia hadsereg, mint minden más hadsereg, alapvetően totális háborúra van kiképezve és felszerelve, abszolút erőszakra egy olyan környezetben, amely ezt megköveteli. Ez nem egyrendőrség, és nem szabad egyenlőségjelet tenni egy ilyen erővel, sem a kiképzés, sem a felszerelés tekintetében.
Ahola polgári közigazgatás nem képes, vagy nem akar megbirkózni a feladattal, a kormány behívhatja a hadsereget. Egy ilyen helyzet bekövetkezése azt jelenti, hogy már nem egyszerű rendészeti problémáról van szó, és ezért a normál rendfenntartás nem hatékony. A hadsereg lép közbe.
Egy hatékony erő lévén, sikerrel jár ott, ahol a rendőrség kudarcot vallott. Ez aránytalan erőszakot követel aellenfelektől a másik oldalon. Ezeknek az ellenfeleknek a kiáltásai hallatszanak meg először, mivel nincsenek médiakorlátozások, és a média gyorsan felkapja őket.
Megismétlik őket a televízióban, a közösségi médiában és az újságokban, így mi, a nemzet, elkezdjük elhinni a hazugságot, amelyet oly gyakran ismételgetnek. A hadseregről szólva, a saját bürokráciája gyakorlatilag elhallgattatta, és hallgat.
A hadsereg stratégiája
Ez a helyzet tökéletesen megfelel a másik oldalnak. A hadsereg azt akarja, hogy a kormány eltávolítson egyhatékony erőt, hogy továbbra is uralhassák a rendőrséget és a régiót. Akarva-akaratlanul is a nemzetellenesek kezére játszunk. A terrorizmus célja, ahogy Bruce Hoffman rámutat az Inside Terrorism című klasszikusában, nem csupán az ölés, hanem „hatalmat teremteni ott, ahol nincs is, az erőszakuk által generált nyilvánosság révén”. Mi és a médiánk adjuk a másik oldalnak a nyilvánosság hatalmát, ami nélkül a terrorizmus csak holttestek kérdése. Az igazság elferdítése általunk akatonák ügyét szolgálja.
A hadsereg csak arra használható, hogy olyan környezetet teremtsen, amely elősegíti a felek közötti békés tárgyalásokat. A hadsereg nem tudja megoldani a problémát. Gyakran, tévesen, hajlamosak vagyunk a hadsereg bevonulását végső megoldásnak tekinteni, ami soha nem lehet az.
Ellene szól, hogy hazánkban apolgári zavargások számos területén a zavargásokat a politikai pártok egymás elleni támadásának platformjaként használják fel.
Ez tovább súlyosbítja a zavargásokat, és eltörli a hadsereg nyereségét. Bármely szakadár erő elleni hadművelet eleve nehéz, de még problematikusabbá válik, ha a szakadár elemeket más országokból származó kiképzéssel és fegyverekkel támogatják.”
Les bénéfices de l’armée
Amikor katonáink éstisztjeink a kormány kérésére ilyen műveletekben vesznek részt, rendelkezniük kell a szükséges védelemmel ahhoz, hogy hatékonyan és félelem nélkül tudjanak tevékenykedni. Azok a körülmények, amelyekben a hadsereget emberi jogi visszaélésekkel vádolják, a kivétel, nem pedig a norma. Egyetlen katonai parancsnok sem fogadja el az emberi jogok szándékos megsértését.
Semelyik ország sem volt képes a nemzetellenes vagy szeparatista erőkkel szemben az ország rendes jogrendjét alkalmazva fellépni. Egy hadseregnek jogilag lehetővé kell tenni, hogy saját nemzeténekhatárain belül működjön.
A hadsereg az első védelmi vonalunk a külső fenyegetésekkel szemben, és az utolsó lehetőségünk belsőpolgári zavargások esetén. Ezért létfontosságú annak biztosítása, hogy ne gyengítsük a legfontosabb végső fegyvert.
Ha engedünk a
másik oldal propagandájának, amely a katonai akciókra vonatkozó „vizsgálatokat” támogatja, akkor hamarosan egy demoralizált haderővel találjuk magunkat szemben, amely nem hajlandó cselekedni a megtorlástól való félelem miatt. Éppen azt az okot fogjuk aláásni, amiért egy militáns fél a hadseregtől, a hatékony és közvetlen megközelítéstől.
Amikor legközelebb egy katonai parancsnok úgy érzi, hogy a helyzetét hamarosan elnyomja egy tömeg, a döntő fontosságú döntő akciót késleltetheti a szándékosság bizonyításának terhe. Vagya csapatok késleltetik az akciókat, vagy leállítják a bevetést. Egyik lehetőség sem előnyös a helyzet szempontjából.
A hadsereg fontos a társadalomban?
A mai társadalomban vita folyik arról, hogy mennyire hasznos a hadsereg a modern országokban, és hogy meg tudunk-e lenni nélküle. Igaz, hogy ezekben a válságos időkben vagy békeidőben… Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy aa katonai hadseregbe befektetett pénz nem annyira szükséges, de a valóság mást diktál, és messze nem azt, amit az emberek gondolnak.
Nem fogunk belemenni abba az érvelésbe, hogy fel kell készülnünk a váratlan helyzetre vagy egy támadásra, vagy akár az úgynevezettháborúhoz való jogra. De arról beszélni fogunk, hogy mit jelent a hadsereg egy ország számára, és ez sokkal többet jelent, mint azt mindannyian gondoljuk.
A hadsereg sok olyan feladatot lát el, amely a társadalom számára tartósan láthatatlan, mind ahumanitárius missziók, mind a rutinszerű tevékenységek során. A hadsereg egy rendkívüli szervezet, tele értékek sokaságával, testvériséggel és mindenekelőtt nagylelkűséggel.
Az emberek, akik egy pillanatig sem haboznának, hogy szükség esetén az életüket mások rendelkezésére bocsássák, hogy mi jólétben élhessünk, és ezáltal megőrizzükbiztonságunkat.
Egy megnyugtató szakmai környezet
Aznemzeti állományú munkakör iránt érdeklődő fiatalok leggyakrabban CAP-BEP szintű szakképzéssel rendelkeznek. Néhányan szakérettségivel rendelkeznek, de kevesen végeztek egyetemi tanulmányok 1. ciklusát. A
haditengerészetet azonban ki kell emelni, mivel a legtöbb altisztként felvett fiatalt altiszti beosztásba szánják.
Ez ezért szelektívebb aképzettségi szint tekintetében; ezért gyakori, hogy az e hadseregbe altisztként belépő fiatalok rövid felsőoktatási tanulmányokat kezdtek vagy akár végeztek is.
A képzettségi szinttől függetlenül a fiatalok számos nehézséggel szembesülnek, amikor belépnek a munkaerőpiacra. Amint azt például a Cérès által végzett „92-es generáció” felmérés kimutatta, a kevés képesítéssel rendelkező fiatalok esetében. Az iskolából a viszonylag stabil szakmai helyzetbe való átmenet egy igazi utazás. Minden második új belépő legalább négyszer dolgozott már.
A közös ezekben a fiatalokban az, hogy megpróbálnak „berendezkedni” a munkaerőpiacon. Ez azonban nem azt jelenti, hogy állandó szerződést kapnak, vagy belépnek a közszolgálatba. Nem annyira a munkahely stabilitása nagyon hosszú távon, mint inkább a valódi szakmai státusz megszerzése áll a szakmai folyamat középpontjában. Ebben a rendkívül versenyképes és bizonytalan környezetben a fiatalok félnek a felkínáltkatonai szakmáktól.
A besorozáskor idealizált szerződések
A hadsereg szerződése egyfajta törvényes biztonságot nyújt a fiataloknak. A legtöbb fiatal, akivel a hadsereg információs központjaiban találkoztunk, ezeket a szerződéseket „szilárdnak” írja le.
Ezeknek tehát van egy kifejezetten megnyugtató aspektusuk: a fiatalok tudják, hogy mennyi időre sorozzák be őket, és nem érzik úgy, hogy a szerződésük időtartama alatt megkérdőjelezhető lenne.
A bizonytalanság fogalma tehát nem kapcsolódik az önkéntes sorozási szerződésekhez. Valódi törvényi garanciát nyújtanak, és lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy valódi munkavállalóknak érezzék magukat. Valójában
a státuszok, amelyeket gyakran kínálnak nekik a civil munkaerőpiacon, megnehezítik számukra, hogy érvényesüljenek a munkaerőpiacon.
A képesítési szerződés, az „ifjúsági munka”, már csak a címüknek köszönhetően sem ismerik el az ezekből részesülő fiatalokat annak a vállalatnak vagy közigazgatásnak a
teljes jogú szereplőiként, amelyik foglalkoztatja őket. Ezek a szerződések azt a benyomást keltik bennük, hogy a munkaerőpiac peremén maradnak, hogy inkább időszakos munkavállalók, mint teljes értékű munkavállalók.
Ezek után sokukban kialakulhat az az érzés, hogy adíjazásuk inkább egyfajta obulus, mint a képességeik használatának méltányos ellentételezése. Ez egy fizetés, ami minden hónapban jön, nem kell sírva fakadni a hónap végén, hogy megkapják a fizetésüket.”
A katonai intézmény a társadalomban
A katonai intézmény állandó és sikeres helyet foglal el a társadalomban. Ez a történelmi állandóság nagyban hozzájárul az általa kínált szerződések hitelességéhez, és megnyugtató jelleget kölcsönöz nekik. A hadsereg mindig is létezett, és létezése nem kérdőjelezhető meg. Ezért nem függ a társadalmi-gazdasági bizonytalanságoktól, mint az üzleti világ.
A hadseregben lenni bizonyos értelemben védelmet jelent az elbocsátás kockázatával szemben. Ebben az értelemben a katonasághoz való csatlakozás szigorúan szerződéses szempontból megnyugtató: a fiatalok a csatlakozással tudják, hogy státuszuk garantált. Ez a szerződéses biztonság a polgári munkaerőpiaccal versenyképes díjazással párosul.
Az altiszteknek kínált fizetés meghaladja a 15-24 éves munkavállalók medián jövedelmét. A nem tiszthelyettes tagoknak kínált fizetés meghaladja a 15-24 év közötti bérmunkások mediánjövedelmét, míg az önkéntesek magasabb havi fizetést kapnak. Valójában a szigorúan szerződéses vagy pénzügyi szempontokon túl a fiatalok a jelentkezéskor biztosak abban, hogy e tekintetben a hadseregnél nem fogják őket „átverni”.
Ez a szempont különösen fontos, mivel nagy szerepet játszik abban, hogy a fiatalok úgy érezzék, hogy az intézmény megbecsüli őket:„A hadseregben nem veszik át a szart” – halljuk gyakran a katonai pálya iránt érdeklődő fiataloktól.
Egy szervezett szakmai világ
Akatonai szakmák iránt érdeklődő fiatalok számára a hadsereg egy szervezett szakmai környezetet jelent. Ezért úgy gondolják, hogy olyan struktúrát találnak, amellyel mindenki menetrendje meg van tervezve. Véleményük szerint a hadsereg nem az improvizáció helye: mindent ki kell számítani, beleértve az összes személyi állomány tevékenységét is.
Ezekben a keretekben mindenki helye meghatározott: mindenkinek tehát elvileg tudnia kell, hogy mit kell tennie, mikor és kivel kell elvégeznie a feladatát. Itt jön a képbe a fegyelem. Nem az önkényes alárendeltség kifejeződéseként értelmezik, hanem a fegyveres erőkeredményességéhez szükséges feltételek egyikeként.
Ezért a
megkérdezett fiatalok számára a hierarchia nem a jogszabályban előírt alsóbbrendűségük egyik megnyilvánulása. Éppen ellenkezőleg, pozitív fényben látják:a hierarchia egy olyan szervezetbe való beilleszkedésük formalizálásának módja, amelyről úgy gondolják, hogy hatékony.
Felőlük az egyes hierarchikus kategóriák elsősorban a felelősség szintjének felelnek meg, nem pedig a társadalmi szintnek. A katonai szervezetet férfiak (és nők) szövetségeként fogják fel, amely meghatározza az egyes személyek helyét. Minden egyes személy tehát a maga szintjén ennek a szervezetnek az egyik letéteményese.
Hogyan foglalkoztat a hadsereg hivatásszerűen?
Az erősen strukturált keretek között való érvényesülés lehetősége tehát az alapja annak az érdeklődésnek, amelyet a fiatalok akatonai szakmák gyakorlása iránt mutatnak. Ez az érvényesülés azonban általában különböző formákat ölt, attól függően, hogy milyen szakterület felé fordulnak.
A szakmaibefogadás négy fő típusát különböztetjük meg. Ezek négy szakmai irányzatnak felelnek meg:
- a hadseregre jellemző munkakörök, különösen a harcászati,
- a haditechnikára alkalmazott műszaki szakterületek,
- a csendőr szakma
- a polgári munkaerőpiacon kínáltakkal közös munkakörök
A fiatalok e karrierutak mindegyikét erősen kötik kifejezetten a katonai intézményhez.
Valójában a hadsereg a harcos alakját helyezte kommunikációs kampányának középpontjába. Míg a haditengerészet a technológiai kiválóságát, a légierő pedig a támogató munkaköröket hangsúlyozta.
A harcosok szakmai elkötelezettsége ellentétben áll a civil világgal. Akatonai szakmák iránt érdeklődő fiatalok közül különösen fogékonynak mutatkoznak a hangsúlyozásra. A katonák toborzásakor a hangsúly a motiváción vagy a fizikai és sportkritériumokon van. A toborzottak többsége szegény hátterű, kevés képesítéssel rendelkező fiú. Azok számára pedig, akik a népszerű harci munkaköröket választják.
Katonai hivatás
Akatonai hivatás megítélése visszhangozza a férfiasság definícióját: számukra a fizikai erő, amelyet tekintélyforrásnak tekintenek, a férfi identitás kifejezésének egyik horgonypontja. A harci hivatás gyakorlásában tehát lehetőséget találnak arra, hogy szembeszálljanak egy társadalmilag elfogadott alternatívával, egy olyan kiválasztási móddal, amellyel eddig szembesültek, amellyel összeütköztek, és amellyel szemben gyakran megbotlottak.
.
Az iskolai és az általános oktatás. Nem ritka, hogy afizikai adottságaikat, amelyeket gyakran a sport révén gyakorolnak, annál nagyobbra értékelik, ha nehezebben tudnak érvényesülni intellektuálisabb módon. Mivel az ilyen típusú szakmában nagyra értékelik, a fizikai aktivitás segít nekik a katona státusszal való azonosulásban.
Az erkölcsi és fizikai tulajdonságok értéke iránti érzékenységet fejezi ki az is, hogy e fiatalok többsége hangsúlyozza, hogy olyan tevékenységet szeretne végezni, amely lehetővé teszi számukra, hogy kiszakadjanak egy bizonyos rutinból. Ezért a hadsereget olyan intézménynek tekintik, amely nemcsakszakmai, hanemszemélyes dinamikát is kínál.
Szakmai képzettség
A fiatalok ezt adinamizmust egy olyan kifejezéssel írják le, amely nagyon széles körben visszatérő a szókincsükben: a „mozgatás” kifejezéssel. Sokféle cselekvést lehet ezzel az igével jelölni. Először is
azt gondolhatnánk, hogy a „haladni” akaró fiatalok elsősorban az utazásra gondolnak.
De valójában kevésbé az motiválja őket, hogy egy adott országba menjenek, mint maga az elutazás ténye.
Valójában, ha az utazás gyakran a hadsereg iránti elkötelezettség lényeges dimenziója, akkor ez azért van, mert ez aelkötelezettség maga is egy utazás. Az utazást tehát inkább változásként, mint mozgásként kell értelmezni. Húszévesen belépni a hadseregbe egy valódi változásról szóló döntés. És
talán elsősorban erre utal a „lépés” kifejezés.”
Miből áll a hadsereg?
Fennállásának első száz évében a francia hadsereget kis létszámú békeidőszaki haderőnek tartották fenn, amely az állandó erődök emberei volt.
A hadsereg más, nemháborúval kapcsolatos feladatokat is ellátott, például mérnöki és építőipari munkákat. Háború idején a francia hadsereget a Volontaires de la France erősítette.
Sokkal nagyobb létszámúak voltak, akiket a különböző államok kormányai önállóan állítottak fel. Az
államok emellett főállásúmilíciákat is fenntartottak, amelyeket szintén be lehetett hívni a hadseregbe.
A huszadik századra a francia hadsereg a tizenkilencedik század
minden egyes nagy háborújában négyszer mozgósított amerikai önkénteseket. Az első világháború idejéna konfliktus megvívására megszervezték a Nemzeti Hadsereget, amely felváltotta az önkéntes Franciaország koncepcióját. Az első világháború végén leszerelték, és helyébe a reguláris hadsereg, a szervezett tartalékos hadtestek és az állami milíciák léptek.
Az 1920-as és 1930-as években a „hivatásos” katonák a „reguláris hadsereg” néven ismertek, amelyet aSorozott Tartalékos Hadtest és aTiszti Tartalékos Hadtest” egészített ki, hogy szükség esetén betöltsék az üres állásokat.
A második világháború megvívására 1941-ben megalakult a Franciaország hadserege. A reguláris hadsereg, a francia hadsereg, a Nemzeti Gárda és a tiszti és sorkatonai tartalékos hadtestek egyszerre léteztek.
A hadsereg ma
A hadsereg jelenleg három kategóriára oszlik:
- a reguláris hadsereg,
- a tartalékos hadsereg
- a nemzeti gárda.
Egyes államok ezen felül fenntartanakállami védelmi erőket, mint egyfajta nemzetőrségi tartalékot, míg minden állam fenntartja az állami milíciák szabályozását.
Az államimilíciák egyaránt „szervezettek”.
Ami azt jelenti, hogy általában az államvédelmi erők részét képező fegyveres erők, vagy nem szervezettek. Ami egyszerűen azt jelenti, hogy minden munkaképes férfi behívható katonai szolgálatra.
A francia hadsereg is több ágra és funkcionális területre oszlik. Az ágak közé tartoznak:
- tisztek,
- adjutánsok;
- sorozott katonák.
Míg a funkcionális zónákata korábbi águkból valamelyik funkcionális zónába átsorolt tisztek alkotják. A tisztek azonban a legtöbb esetben továbbra is a korábbi águk jelvényeit viselik, mivel a funkcionális zónák általában nem rendelkeznek külön jelvényekkel.
Egyes ágak, mint például a Különleges Erők, a funkcionális területekhez hasonlóan működnek, amennyiben az egyének nem léphetnek be a soraikba, amíg nem szolgáltak egy másikhadseregi ágban.
A hadseregben a karrier a tiszti, a tiszthelyettesi, a.
